A Túra alatt egészen a mai napig általában sikerült mindig teljesítenünk a magunk elé tűzött napi célokat. Kivéve ma. Ugyanis a tervezett hajnali 4 órás kelés helyett csak 8-kor indultunk el. Valami érthetetlen oknál fogva nehezünkre esett itthagyni Floridát...
Kemény 4 és félóra múlva értük el az elsô pihenônket Georgia államban (Robi vezetett),
majd Tamás vette át a gyeplôt, ekkor mentünk át Atlantán, ami már láthatóan olimpiai lázban
ég: mindenhol láthatóak a '96-os Olimpiát hirdetô plakátok, és sok helyen lázas munkában építettek
stadionokat, épületeket.
A Tamásra is kiszabott 4 óra vezetési limit még mindig Georgiában ért minket, ekkor vettem át én a vezetést. Szinte egy pillanat alatt átmentünk a Tennessee államban található Nashville-en, amely a country-zene fellegvára. Még mindig Tennessee államban visszaigazítottuk az óránkat, mivel visszaléptünk a közép-amerikai idôzónába. Így tulajdonképpen este 10-kor (valójában 11-kor) érkeztünk meg az útközben kinézett táborba Kentucky-ban, Illinois állam határától pár mérföldre. Tulajdonképpen nem is kemping volt ez, csak egy útszéli pihenô-szerűség, de a célnak tökéletesen megfelelt.
Július 11. Kedd, 5086
Ezúttal valami csoda folytán sikerült reggel idôben felkelnünk, így pár perc alatt Illinois- ban voltunk ismét, 22 nap óta elôször. Ezen a szakaszon Robi vezetett, és csak a Gateway Arch tövében álltunk meg, a Mississippi másik oldalán, St. Louis-ban, Missouri államban. Érdekes város St. Louis: egy, a Dunához hasonló szépségű, és körülbelül ugyanakkora méretű folyó szeli ketté a várost, de Budapesttôl eltérôen a város "bicegôs": a Mississippi keleti partján elterülô East St. Louis, ami még Illinois államban van egy hatalmas gyártelep, míg a folyótól nyugatra elterülô "valódi" St. Louis egy virágzó város, felhôkarcolókkal a belváros pár utcáján, na és persze itt van az Arch is, a belvárosban elterülô park közepén.
 |  |
|---|---|
| St. Louis délnyugatra | St. Louis északnyugatra |
 |  |
| St. Louis lent | Két idióta egymást fényképezô turista fent |
Az Arch föld alatti talapzatában pedig nemcsak a liftek indulási és érkezési pontjai
vannak, hanem két hatalmas moziterem is, ill. egy érdekes kiállítás is, amely Amerika nyugati
részének meghódítását, feltérképezését és felfedezését mutatja be. Nekünk csak a múzeum
megtekintésére volt idônk, de sajnos azon is gyorsan kellett végigszaladnunk. Leereszkedve az
Arch közelében egy, a Mississippin lágyan ringadozó hajóban ebédeltünk, a világ egyetlen úszó
McDonald's éttermében (legalábbis így reklámozták magukat).
Látogatásunk ezen a helyen, Túránk utolsó állomáshelyén, többszörösen is szimbolikus értékkel bírt . Hiszen a Gateway Arch a Nyugat kapuja. A Mississippi folyó az, amely elválasztja Nyugat-Amerikát Kelet-Amerikától, s a folyó partjára tervezett, 30 évvel ezelôtt épült Gateway Arch (azaz Kapubejáró Ív) az átjáró a két országrész között. S mi itt álltunk meg és fordultunk vissza, hiszen a Túránk csak a keleti országrészre korlátozódott. Így is sokmindent láttunk és sok helyen jártunk, rengeteg élménnyel tértünk haza.
Hosszú napok állnak mögöttünk és egy kitűnô túra. A délutáni-esti 4-5 órás vezetés hazafelé már csak ujjrázás volt, hab a tortán. Egyébként sehol ennyi útépítést nem láttunk egy államban, mint Illinois-ban, meg ennyi spéci rendszámtáblát. Itthon aztán élménybeszámoló következett és akkumulálódás a civilizált világ környezetéhez. Sikerült minden szempontból teljessé és érdekessé tenni a túránkat; zsúfolt, de izgalmas élményekkel teletűzdelt, egyszóval frankó kis aktív vakáció kerekedett ki belôle.
Folyt. köv. jövô évben Nyugat-Amerikában és a nyugati parton?...
 Hetedik szakasz: Orlando - Tampa |
 Vissza "A Túra" elejére |
|---|