A TÚRA

4. SZAKASZ, 2. rész

NEW YORK CITY (NYC)

Június 26. Hétfô, 1750, 10

A mai nap teljesen NYC-é volt. A kocsi kímélése érdekében busszal mentünka városba, aminek a megállója szerencsénkre pont a templom elôtt volt. Ugyan nem volt éppen olcsó a busz, de így legalább nem a vadi új kocsit lopták el a parkolóból a belvárosban... Lea is jött velünk, aki Tamás nagybátyjának a feleségének a keresztlánya Miskolcról, és bár már pár hete itt van, még mindig nem látta NYC-t.

Egész nap Manhattan-ben sétáltunk. Manhattan egy hatalmas szigeten fekszik, két folyó torkolatánál. Annak idején pár rongyos dollárért vették meg ezt a földdarabkát a telepesek az indiánoktól, és az amerikai kapitalizmus egyik büszkesége, hiszen azóta már több milliárdot érô városrészlett belôle. Mintaképe lett a "hogyan csináljunk a semmibôl pénzt" filozófiának.

Manhattan végestelen végig felhôkarcolókkal van tele, a sziget egyik sarkában elférne Chicago összes felhôkarcolója. Hatalmas nyüzsgés, marhajó figurák az utcákon, városias lüktetés és élet, hihetetlen, ha az ember nem látja a saját szemével. Persze megint esô fogadott, de hamar elállt, azonban a sötét felhôk egész nap zavarták a kilátást.

Elsô utunk az Empire State Building volt. Ha Tamás nem figyelmeztet, akkor elsétálok mellette. A randa idô miatt ez a felhôkarcoló valóban a felhôket karcolta, a teteje ugyanis már egy felhôben volt. Ez az az épület,ami annak idején oly sokáig a világ legmagasabb épülete volt, s amit még King Kong is megmászott, hogy megvédje szôke kedvesét.

Az épület tövében a Guinness múzeum érdekességeibôl gyűjtöttek össze egy múzeumravalót. A legmagasabb ember, a legkisebb törpe, a leg-... Ez az ország az extrém legek országa is, nem csak a végtelen lehetôségeké. Az egyik részen a világ összes híres és/vagy magas épületének a makettje volt kitéve.Ahogy jobban megszemléltem, kiderült, hogy közülük csak 4 épületben nem voltam még eddig, nevezetesen a Kheopsz-piramisban, az Eiffel-toronyban,a san francisco-i hídon és a varsói rádiótoronyban. Az összes többibe betettem már a lábam, úgymint a Fehér Ház, a Washington Emlékmű,a torontói Tűtorony, a chicago-i Sears Tower, és most az Empire State Building, illetve holnap majd a Szabadság-szobor. Döbbenetes volt számomra,és elgondolkoztam rajta, hogy vajon hányan mondhatják el ezt még rajtam kívül, hány embernek volt erre még lehetôsége.

De elég a szentimentalizmusból, irány a tetô! Az expressz-lift felröppentett minket a 86. emeletre, ahol egy kis nyílt kilátó van kialakítva. Sajna a pára és a felhôk meg a köd miatt a látótávolság alig egy mérföld volt, de még ezen a mérföldön belül is sok érdekes látnivaló volt. Számomra az volt a legérdekesebb, hogy az utcák mindenhol sárgállottak a sok taxitól, mintha más nem is járna ebben a városban.

Aztán egy kisebb lift felvitt minket a 102. emeletre, ahol már csak egy viszonylag szűk kilátó volt. Vissza le, séta tovább. Mellesleg elmegyünk a Macy's, a világ legnagyobb áruháza, meg a híres Broadway mellett is, de szinte pillantást sem vetünk rájuk. Ahogy sétálunk következô úticélunk felé, látom ám, hogy valaki a tömegben mellettem sanda pislantásokat vet felénk. Szinte lehetett látni az arcán, hogy érti a magyar szót, s mivel a nyakában pedig egy fényképezôgép lógott, biztosra vettem, hogy magyar turista. Úgy is volt. Amikor végre mellé értünk, hallottam, hogy ô is magyarul társalog a feleségével. Na, erre jó hangosan visszaszóltam a sodródó tömegben, hogy "TAMÁÁÁS! HOVA IS MEGYÜNK MOST???", habár precízen tudtam, merre kell menni. Tamás vette a lapot és hasonló stílusban válaszolt nekem. Erre persze a tag rögtön felkapta a fejét, és mint egy periszkóp, keresni kezdte a magyar hang forrását. Amikor végre megtalált minket, lesütötte a szemét, mintha félne minket, magyarokat megszólítani. Az eset nagyon vicces volt a számomra és elgondolkodtató. Ha két mexikói összetalálkozik, mert kiderül, hogy értik egymás beszédét, akkor nagy örömmel üdvözlik egymást, még ha vadidegenek is egymás számára. Ha két magyar összetalálkozik, mert kiderül, hogy értik egymás beszédét, akkor szinte megijednek egymástól, és kerülik egymás társaságát. Miért van ez?

Következô állomásunk az ENSZ-palota volt, ahol az épület körül lobogó zászlók között megtaláltuk Magyarország zászlaját. Büszke magyar módra persze fényképet is készítettünk róla. Bent a palotában a túra hosszú és drága lett volna, így ezt kihagytuk, cserébe viszont az ENSZ 50 éves évfordulója tiszteletére egy fiúkórus elcsilingelte nekünk harangokon Brahms: Magyar táncok c. művét. (A képen a fekete nyíl a magyar zászlóra mutat.)

Innen kisomfordálva megéheztünk, ezért úgy döntöttünk, hogy betérünk egy McDonald's-ba. Itt ízelítôt kaptunk az igazi New York-ból. A kis étteremben talán százan is nyüzsöghettünk, a tömeg egymást nyomkodva próbált elôrébb jutni, s volt, aki már az ajtóból bekiabálta, hogy egy Big Mac-et meg egy nagy kólát kér. Az emeleten levô éttermi helyiségben pusztítottuk el frissen vett kajánkat, ahol az éppen szolgálatos takarítónô elismerôen szólt arról, hogy Robi milyen ügyesen fenntartotta négyünknek az asztalt ebben a tömegben. Hja, nagyvárosi gyerek! Aztán én meg elpanaszoltam neki, hogy nicsak, nicsak, én nem kaptam kólát, pedig a menüvel az is járna. Rámmosolygott, majd pár perc múlva hozott nekem egy kólát. Ingyen. Ez is Amerika.

Rockefeller PlazaEgy szökôkút a Central Park-banA Guggenheim-múzeum
épülete

Tovább, tovább a Times Square-re, aztán irány a Rockefeller Plaza, ahol az aranyozott Prométheusz szobron kívül az NBC Today stúdióját is megcsodáltuk. Aztán egy rohadt hosszú séta a Central Park mellett a fura épületű Guggenheim-múzeumhoz, amibe be is mentünk, de mivel egyikünk sem nagy műkedvelôje a mai modern képzôművészeteknek, ezért rögvest ki is jöttünk onnan. Aztán rohanás vissza a buszhoz a Central Park-on keresztül, ami egymaga vagy egy óráig tartott.

New York, és azon belül Manhattan egy lüktetô élôlény maga. Minden utcája más és más, pedig az utcasarkok nincsenek túl messze egymástól. Az ENSZ-palotánál még nyakkendôs urak és diplomatakocsik parkoltak, de pár lépéssel arrébb az egyik pad már egy nyomorult otthontalan lakása. Ismét arrébb a 8. sugárút pedig a szexipar fellegvára. Ôszintén szólva erôs volt a kísértés, hiszen egy peep-show csak 25 centbe került, de aztán megtárgyaltuk, hogy ha valami ilyen gyanúsan olcsó, akkor valószínűleg a tartalma is az.

Az esti vacsoránkat Pistáék körében költöttük el, ahol ismét egy elmélyült beszélgetést folytattunk. Majd vissza a szálláshelyünkre Péterhez.



Negyedik szakasz: Boston - New York City

Vissza "A Túra" elejére

Negyedik szakasz, 3.rész: New York City (NYC)
© 1995. Írta, HTML formátumra konvertálta: LaLa. A Túra © 1995 by Nagy Tamás, Imre Olajos Jr. és Róbert Olajos.