 |  |  |
|---|---|---|
| A Fehér Ház elölrôl, | hátulról, | és egy kép a lakóival. |
Ma nagyon korán keltünk, hiszen ha be szerettünk volna jutni a Fehér Házba, akkor már reggel 7-kor sorba kellett állni jegyekért. Immár rutinos módon egybôl a parkolóházban tettük le a kocsit, még 7 óra elôtt.
Pontosabban én tettem le a kocsit, mert Robit és Tamást már a Fehér Ház mellett ledobtam, hogy ezzel is idôt nyerjünk. Amíg ôk sorba álltak, én - megbeszélés szerint - a parkolóházhoz közel vártam rájuk. A korán reggeli parkolás jó húzásnak bizonyult, mert mint este kiderült, ezzel sokkal olcsóbb lett a parkolás díjunk.
Azonban emiatt a szétválás miatt 2 órát elszúrtunk egy félreértés okán. Még szerencse, hogy a reggeli programba egy efféle elkeveredést elôre bekalkuláltunk. Egy, a parkolóházban elköltött gyors reggeli után már nem sok idônk maradt más irányú nézelôdésekre, ezért irány a Fehér Ház!
Nagy csoportokban indítanak útra minket, gondolom, az oklahomai robbantás miatt fokozott figyelemmel követik a biztonsági ôrök a látogatókat. Megnéztük tehát a Fehér Házat belülrôl, hátulról, elölrôl, magyarul minden irányból. Az Elnökkel sajnos nem találkoztunk, bár egyik élethű másával az utcán készítettünk fényképet.
| | |
|---|---|---|
| A Fehér Ház elölrôl, | hátulról, | és egy kép a lakóival. |
Következô célpontunk a Capitolium volt, ami elôtt egy holland zenekar adott szabadtéri koncertet. Ekkor már tűzött a nap, és mivel dél körül járt az idô, meglehetôsen kellemetlen volt a szúrása. Természetesen a Capitolium elôtt is sorba kellett állnunk, de ezt a Capitolium korintuszi oszlopsora árnyékában kellett megtennünk, így tűrhetô volt.
A Capitolium a Szenátus és az Alsóház székhelye, magyarul ez itt a parlament. Bent a Capitoliumban a szenátorok és képviselôk közt járkáltunk, amit nagyon élveztem, illetve sok-sok híresség szobrát láttuk itt. De úgy döntöttünk, hogy addig nem megyünk el innen, míg meg nem megtaláljuk Kossuth frissen idetett mellszobrát is. Rövid keresgélés után ezt is megleltük, s büszke magyarokhoz híven mindannyian lefotóztuk magunkat Kossuth apánkkal. Bizony, nem kis dolog ez, hogy más ország szülöttjének szobra van az amerikai törvényhozás házában. Igaz, ehhez az is nagyban hozzájárul, hogy Kossuth Amerikába emigrált annak idején. Itteni kultuszának a nagyságát csak akkor érthetjük meg igazán, amikor a térképre ránézve itt-ott felfedezünk róla elnevezett településeket.
 |  |  |
|---|---|---|
| A Capitolium | Kossuth szobra a Capitoliumban | Egyik hazafink |
A Capitoliumból kiszabadulván (kicsit eltévelyegtünk az útvesztôin, míg végül megleltük a kijáratot) megéheztünk. A bökkenô csak az volt, hogy sehol sem láttunk gyorsbüfét, a kocsinkhoz való séta pedig hosszú lett volna. Némi bolyongás után rájöttünk, hogy minden normális vasútállomáson kell, hogy legyen zabálda hely, ezért elmentünk a Union Station-höz. (Érdekes, Amerikában minden városban Union Station-nek hívják a fôpályaudvart!)
Séta vissza a Capitoliummal átellenben megtalálható Kongresszusi Könyvtárba, a világ legnagyobb könyvtárába. Itt csalódás ér minket, mert lényegében semmi érdekes és izgalmas dolgot nem láttunk. Én vártam volna egy könyvritkaságokból álló kiállítást, de vagy csak mi nem találtuk meg, vagy tényleg nem volt ilyen.
Közös döntés alapján tehát visszasétáltunk az Űrmúzeumba, és folytattuk a múzeum megtekintését. Mivel már nem sok látnivaló volt itt, viszonylag korán hazaindultunk. A "haza" itt a sátortáborunkat jelenti...
Washington egy nagyon olcsó hely, mert eddig sehol nem volt belépô, és minden ingyenes volt. Ebben a városban spóroltunk eddig a legtöbbet. Hadd jegyezzem meg ugyanitt azt az érdekes tényt, hogy az Atlantis pilótájának a karján ugyanaz a Casio adatbankos óra csillant meg a képernyôkön, mint ami Robinak, nekem és Joci barátomnak is van. Méltán elmondhatom most már, hogy az órám az űrben is járt már!
Július 1. Szombat, 2179, 65
Reggel a megbeszélt idôpontban 7-kor csörgött az óra, de mi csak 9 körül kászálódtunk ki az ágyból. Elsô programpontunk egy Honda dealer megkeresése volt, amit viszonylag könnyen megtalálunk. De itt hamar bepipultam, amikor mondtam a szerelônek, hogy már 3000 mérföld körül jár a számláló a kocsban, legyen szíves a megfelelô javításokat végrehajtani. Erre az visszabökte nekem, hogy a szokásos felülvizsgálat csak 7500 mérföld után esedékes. Begorombultam, és javaslatára vettem egy olajszűrôt, elmentem vele a szerencsére egy köpésre levô Jiffy Lube-hoz, ahol az olajcsere 20 perc alatt megvolt. A dealer meg csak du. 4-re ígérte volna a kocsit.
Eme intermezzó után 11 körül elindultunk a fôvárosba. Közvetlen a Pentagonhoz mentünk, ahol azonban kiderült, hogy mint minden rendes állami hivatal, ez sem üzemel a hétvégén. Krákogtam egyet kínomban az ôr felé, de lenyeltem. Eddig nem túl jól indult a nap.
Visszamentünk tehát a Mall-hoz (így hívják azt a két mérföld hosszú parkos sávot, ami a Capitoliumtól kezdve a Washington Emlékművön át a Lincoln emlékműig terjed). Itt leálltunk a galambok között hotdogot zabálni, majd átmentünk a Természettudományi Múzeumba. Csontok, aranyak, emberek, dinók, szarkofágok, bogarak. kiállításait csodáltuk meg, kint közben elkezdett zuhogni az esô. Lényegében az egész maradék délutánunkat ebben a nagyszerű múzeumban töltöttük el. A bogarak kiállításán nemcsak az üveg mögül lehetett nézni a bogarakat, hanem az egyik asszisztens segítségével a bogarakat rá is tették a vállalkozó kedvűek kezére. De milyen állatok voltak ezek! Egy hatalmas sáska, óriási méretű bogarak és hernyók, megannyi trópusi élôlény. Nekünk valahogy nem volt gusztusunk hozzá, úgy gondoltuk, elég nekünk az, ha a táborunkban kerülünk életközelbe ezekkel a csúszómászókkal.
Természetesen nem úsztuk meg, hogy itt is találkozzunk magyarokkal. Tamás az egyik érdekfeszítô kiállítási tárgyhoz közeledvén már-már azt akarta megkérdezni, hogy "mi a franc ez?" (persze durvább kifejezésekkel), de végül letett errôl, amikor hirtelen magyar szót hallott valahonnan. Közvetlen kontakt itt sem volt a földijeinkkel, de itt sem szabadulhattunk tôlük. Az út során egyébként végig nagyon élveztük, hogy mindenkinek azt mondunk a szemébe, amit akarunk, úgysem értik meg. De a maihoz hasonló afférok arra figyelmeztettek minket, hogy nem árt az óvatosság.
Estefelé visszaszállingóztunk tehát a sátorhoz, elôtte azonban beugrottunk vacsizni egy McDonald's-ba, hogy kivárjuk az esô végét. A sátor kibírta a zuhogó esôt, és egyáltalán nem ázott át, pedig ez volt az elsô komoly esôje.
Az este maradék részét azzal töltöttük el, hogy megkerestük a térképen floridai szállásunk helyét, mivel holnap egyvégtében szeretnénk letekerni majdnem ezer mérföldet (kb 1600 km). A holnapra tervezett indulás hajnali 4 óra, és 14 óra kemény tekerésre számítunk. A sort pedig én fogom kezdeni a vezetésben. Floridában pedig kicsit sűrű hétvége várható a július 4.-ei Függetlenség Napja miatt, ami itt természetesen nemzeti ünnep, és ebben az évben pont keddre esik.
 Ötödik szakasz: New York City - Washington D.C. |
 Vissza "A Túra" elejére |
 Hatodik szakasz: Washington D.C. - Orlando |
|---|