Úgy találtam, hogy a mai napot egyszerűbb volt végigélvezni, mint a naplómba leírni. A
mai program ugyanis a Universal Stúdió volt.
Reggel megint egy kicsit kilustálkodtuk
magunkat, így csak 10 óra körül vettük az utunkat a Universal Stúdió felé. Hogy mi is ez a
Universal Stúdió?
Részben vidámpark felnôtteknek és gyerekeknek, részben pedig valóban filmstúdió. De nemcsak filmeket szoktak itt forgatni, hanem a Nickelodeon nevű, gyermekekre specializálódott kábeltévécsatornának is itt van a központja.A park egyetlen hátránya a belépô magas ára. Mivel voltak a kezem ügyében gondosan elôre elkészített kuponok, kaptunk kedvezményt, de még így is $30 felett volt egy jegy. De hát nem azért éheztünk mi napokig, hogy most a bejáratnál megtorpanjunk!
Megpróbálom röviden elmagyarázni, hogy Amerikában mit jelent az a szó, hogy "vidámpark". Elsô utunk a Szellemirtók barlangja volt, ahol "betanítottak" minket és pár vállalkozó szellemű lurkót a szellemirtásra, majd egy nagyon profi, hátborzongató show-t néztünk végig, aminek a végén természetesen a szellemirtók minden szellemet kiirtottak... Nem sokkal arrébb New York díszletutcái között sétálgathat a gyanútlan turista.
 |  |  |
|---|---|---|
| Vajon hogyan olcsóbb? | A Szellemirtók mindig bevetésre készen | New York Floridában |
Megtalálható itt az egyik new york-i metróállomás teljesen élethű mása is (annyira élethű, hogy még a sarki hentes kolbászai is pontosan ugyanúgy lógnak a kirakatban, mint az eredeti helyen). Ebben a metróban az ember röpke egy óra sorbanállás után részese lehetett egy hatalmas katasztrófának: ahogy King Kong életnagyságú mása rettegésben tartja New York városát. A függôvasút, amivel végigmentünk, csak úgy lengett ide-oda, valahányszor King Kong meglegyintett minket.
Csak pár utcát kellett sétálni Los Angeles-ig. Itt stílusosan megint metróba szálltunk, de ezúttal - szintén stílusosan - egy egetrengetô földrengésben volt részünk. Berobbanó teherkocsi, kisiklott szembejövô vonat, és a metróba özönlô víz tette teljessé az élményt. Ezért a látványosságért is csak egy röpke másfél órát kellett sorbanállnunk.
Ki ne emlékezne a "Cápa" c. filmre? Nos, a következô helyen egy kis csónakba
zsúfoltak minket össze, és itt pedig a cápák ijesztgették a jónépet. Itt volt egy pont, amikor
valóban nagyon kellemetlenül érezhette magát a jóember a csónakban, amikor a cápa
felrobbantott valamit a parton. A felcsapó tűz akkor hôséget árasztott magából, ami
szabályszerűen égette az ember arcát.
Ekkor úgy gondoltuk, hogy ennyi katasztrófa után ránk fér az evés. De sok idônk nem volt, siettünk hát megnézni egy kaszkadôr-show-t. A western-filmek stílusában, de azokat cinikusan fricskázva adta elô a négy profi kaszkadôr a show-t.
Aztán jött az a rész, amit mindannyian nagyon vártunk: a Vissza a Jövôbe. Tulajdonképpen egy virtuális hullámvasút a dolog. Az ember (pontosabban egyszere hat személy) beül a Doki fluxuskondenzátorral meghajtott idôgépébe (ami erôteljesen hasonlít egy GMC sportautóra). Felszálláskor a kocsi a platóval együtt felemelkedik egy kicsit, így az emberfia szeme elé tárul egy hatalmas I-Max panorámamozi. Az igazi népcsalogató trükk ott van a dologban, hogy az ember feneke alatt levô idôgépet egy hatalmas mechanizmus a filmmel szinkronban mozgatja, így valóban az lesz az ember érzése, hogy csak centiméterekkel suhan el a dinoszaurusz mellett, vagy hogy csak hajszálnyival kerüli el a pernahajder Biff idôgépét. "Természetesen" a látványosság köré egy bárgyú mesesztori van építve, amit várakozás közben folyamatosan mutattak a fejünk felett lógó monitorokon. Egyébként ez a látványosság annyira tetszett nekünk, hogy este még egyszer felmentünk rá. Apropó, igaz, hogy a vidámparkba drága volt a belépô, de ha egyszer bementünk, akkor maguk a látványosságok ingyenesek voltak. Persze a profit nem itt van, hanem a feltunkolt áru kajákban és szuvenírokban, s a jónép mind a kettôbôl sokat vett. Mi, csóró magyarok persze tartózkodtunk az efféle luxusoktól.
 |  |  |
|---|---|---|
| Látványos kaszkadôr show | Az idôgép lelke: a fluxuskondenzátor | Vissza a jövôbe! |
A következô attrakció E.T. volt. Ez egy valóban gyerekeknek való, zárt térben elhelyezett kellemes kis hullámvasutacska volt. A bejáratnál Spielberg köszöntötte a látogatókat,a kimenetel elôtt pedig E.T. mindenkinek név szerint köszönt. (Ebben nagy segítségére volt az a tény, hogy bejutásunk elôtt bájos operátor hölgyikék mindenkitôl megkérdezték a keresztnevét...)
És már megint magyarok! Ahogy éppen rohanunk a következô hely felé a parkban, szokásunkhoz híven megint megállás nélkül beszélgettünk. A beszélgetésünkre felfigyelt egy középkorú, gyerekekkel mászkáló házaspár, és megszólítottak minket - persze magyarul. Csupán pár szót váltottunk, de mint kiderült, ôk már 3 hete járják Amerikát, és még egy magyarral sem találkoztak. Mi bezzeg... !
Következett tehát Hitchcock 3-D mozija, amibôl ugyan csak pár perc volt három dimenziós (a látványban egy spec. polarizált szemüveg segített), de az is nagyon élvezetes volt. A moziból kilépve egy kis múzeumfélében találta magát az ember. Itt megtekintettük a "hogy csinálta Hitchcock" kiállítást és bemutatókat.
Közel a stúdióépületekhez az egyik ilyen épületben megnéztük a Casper és az
Apollo 13 filmek díszleteit. Mindkét film relatíve új, pár hetes film. A Casper szellemfigurái
kizárólag komputergrafikával készültek, az Apollo 13 forgatásához pedig a NASA speciális
kiképzô repülôgépét bérelte ki a stáb, amelyben a NASA 30 másodpercig tud súlytalanságot
elôidézni. A filmet így vették fel.
Mielôtt ismét végigordibáltuk volna magunkat a Vissza a Jövôbe idôgépén, leálltunk egy karikaturistánál. Ugyan kicsit mélyen kellett a bukszánkba nyúlni, de cserébe a hölgy egy felejthetetlen emléket adott a kezünkbe: egy, a hármunkról készült színes karikatúrát. A rajz majdnem 30 percen keresztül készült.
Az esti idôgépes virtuális hullámvasút után megnéztünk egy nagyon látványos
motoros-csónakos-robbantgatós kaszkadôr-show-t, mely késô este végül tüzijátékba torkollott. Ez már
valóban olyan látványosság volt a felrobbanó benzinkúttal és a kettébetört hajóval, amit látni
kell.
Este 11-kor értünk haza és a sok látvány és élmény után kissé zúgott a fejünk. Csak a hosszú sorbanállásokat tudnánk felejteni! Igaz, még aközben is szórakoztattak minket, hol egy egyeszemélyes zenekarral, hol pedig a monitorokon vibráló videókkal. Amerikában tehát ezt hívják vidámparknak (többek között!).
 Hatodik szakasz, 2. rész: Cape Canaveral |
 Vissza "A Túra" elejére |
 Hatodik szakasz, 4. rész: Orlando |
|---|